Szeretetben összefogva egymásért

Nagytiszteletű Hella Ferencet édesanyja lelkésznek szánta. A konfirmációja alatt ez a szülői vágy Isten általi elhívássá ért. A partiumi Érmihályfalváról származó lelkipásztor Kolozsváron végezte a teológiát, szolgált több erdélyi és magyarországi gyülekezetben. 2009-től a Nagykanizsai Református Egyházközség megválasztott lelkésze, és idén januártól ő vezeti esperesként a Somogyi Egyházmegyét. Hosszú utat tett meg ideáig, de mint mondja: ”Bárhol is szolgálok a Kárpát-medencében, ugyanazt az Istent, ugyanazt a népet szolgálom.”

Belépve a lelkészi hivatalba, gyerekzsivaj hallatszik lentről, dolgozó munkatársak tevékenykednek mindenfelé, nagytiszteletű úr pedig éppen egy tárgyalást fejezett be, de már más ügyekkel is keresik. Ez mindig így megy?

Tulajdonképpen ez egy átlagos nap. 2020-ban elindult a Nagykanizsai Kiscsillag Református Óvoda a gyülekezeti teremben. Mindeközben szemben készül az ovi épülete, lassan a tető fel is kerül rá. Az építkezéssel kapcsolatban volt most egyeztetés. Igyekszem a gyülekezeten belül minden területen arra – így ezzel a projekttel kapcsolatban is -, hogy az elején intenzívebben ott legyek, átlássam a dolgokat, és aztán a megfelelő embert megtalálva segítsem a dolgok menetét. Nagy a szolgálati terület, ez így tud jól működni.

Ehhez jól tudja hasznosítani doktori témáját, a gyülekezet építés és menedzsmentet.

Bajánsenyén voltam lelkész, amikor kezembe került John C. Maxwell könyve a vezetésről, aki szintén lelkész, és a Biblia összes vezetőjét tanulmányozta, onnan fogalmazta meg a vezetési tanításait. Itt értettem meg azt, hogy nekünk, lelkipásztoroknak a feladatunk az, hogy egyfajta szolgáló vezetést éljünk meg (kormányzás, jelenlét az emberek életében, közös út, tanítás, segítés, önálló cselekvés engedése).

Innen vezetett az út az esperességhez?

A döntés abban állt, hogy a lelkészkollégák jelölését elvállaltuk, a többit Istenre bíztuk. Az esperességben is a szolgáló vezetést vallom. Most egy nehéz időszakban vagyunk, nagyon sok megoldásra váró feladat van előttünk. Az egyházmegye fenntartásában van a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium. Ehhez jól jött az, hogy az ovink miatt van fenntartói tapasztalatom. Ez csak egy feladat a szerteágazó szolgálati területek közül. De visszatérve a kérdésre, most ért meg rá az idő. Az előző ciklusban is jelölt voltam, akkor még az Úr Isten úgy döntött, hogy nem érkezett el az idő, most megadatott ez a szolgálat.

ű

Somogy és Zala megye egy része alkotja az egyházmegyét. A térképre ránézve kitűnik, hogy sokszínű terület.

A napokban készült a somogyi egyházmegyének egy logója, ami pont ezt tükrözi. A Kárpát-medencében nincs még egy ennyire színes, sokoldalú egyházmegye. Egyrészt itt a Balaton part, másrészt Kaposvár és környéke (Zselic), Csokonyavisonta-Csurgó, Nagykanizsa és a Zalai rész. 71 anyaegyházközség sok-sok szórvánnyal, akiket meg kell szólítani. A kanizsai szolgálatom kezdetén prédikáló állomásokat szerveztem, kimentem a szórványban élőkhöz. Jórészükben azóta is – például Letenyén – havi rendszerességgel tartunk alkalmakat, de sokan hetente kétszer is bejárnak Nagykanizsára, bibliaórára és istentiszteltre. Ez is egy hasznos tapasztalat, hisz így nemcsak egy városi lelkész vagyok, hanem ismerem a kisvárosi és falusi gyülekezetek életét, gondjait.

Ha már kis gyülekezetek… Itt is gondot okoz a vidék hitéletének a megtartása?

A lelkészeink többsége a fiatal generációhoz tartozik. Nagyon színes teológiai képesítéssel rendelkezünk (Pápai, Budapesti, Komáromi, Debreceni, Sárospataki, Kolozsvári Teológián végzett lelkészek). Ez egy nagy ajándék. A lelkipásztorok többsége közösségépítő, missziós lelkületű. Ami nagyon fontos, az a személyes jelenlét. Igyekszem mindenhová eljutni, megerősíteni a lelkésztársakat a szolgálatban, a küldetésben, hogy ne azt érezzék, hogy egyedül küzdenek a szórványban. Testvéri közösséget szeretnék építeni. Munkacsoportokat tervezek, ahol először is felmérjük a helyzetet, és ehhez igazodva majd szervezünk egy missziói napot, ahol ez a munkacsoport – akár külső szakember bevonásával is – elkezd egy beszélgetést arról, hogy milyen irányba kell haladnunk. Vallom, hogy küldetésünk jelen lenni az emberek életében a bölcsőtől a sírig. Ez nehéz feladat, de kell, hogy érezzék az emberek, hogy mellettük van a lelkészük. Nyilván az már most is látszik, hogy lesznek olyan gyülekezetek, ahonnan lassan elfogynak a hívek, s ott átalakítás kell. Ezt tudomásul kell venni. Viszont vannak olyan közösségek, ahol növekedés van. Nyitottnak kell lennünk arra, hogy átcsoportosítsuk az erőforrásainkat. Van, amit el kell engedni, és van, ahol erősíteni kell. Ez közös döntés kell, hogy legyen.

Több mint 40 lelkész szolgál az egyházmegyében. A napi tapasztalataik mellett miben tudnak még segíteni?

Nagyon sok képzett lelkészünk van, akik különféle területekkel foglalkoznak a teológián belül. Érdemes lenne a továbbképzésekbe bevonni őket, területenként összeállnának, és szerveznének a többieknek egy-egy olyan napot, amikor egy adott tematika alapján tartanának előadásokat. Szeretném, ha egymás között megosztanánk a megszerzett tudást, tapasztalatot, így is épülve egymásból. Az adminisztráció területén is tudunk segíteni egymáson, kihasználva az internet adta lehetőségeket. Egységes egyházmegyét szeretnék, a logó és az arculat tervezése is ezt szolgálja.

Milyen gazdálkodást tervez az egyházmegyében?

Tervezzük az elkövetkező időszakot. Vannak területek, ahol felhalmozódtak tartozások, ezek nagy részét már sikerült felszámolni. Megvizsgáljuk a rendelkezésünkre álló eszközök listáját, hogy pontos képet kapjunk. Az anyagi forrásaink szűkösek, a mozgásterünket az egyházmegyei tanács határozza meg. Nyitottak vagyunk a külső források bevonására, keressük a pályázatokat. Itt azért azt el kell mondanom, hogy ezek lebonyolítása nagy kihívás. Jó lenne külső szakemberek bevonása, akik az adminisztráció területén tehermentesítenék a lelkészeket. Erre amúgy szokott forrás lenni a pályázatokban, csak jól kell élni vele.

Mi most az egyház előtt álló legnagyobb kihívás?

Nem tudjuk, hogy a vírushelyzet befejeztével mi változik meg a társadalomban, mennyire lesz jelen például a bezárkózottság. Nagyon fontos, hogy ott álljunk az emberek mellett. Ezt megszervezni, hogy hogyan tudunk ott lenni, közösségbe hívni, ez lesz a feladat. Tudatosítani kell magunkban, lelkipásztorokban, hogy nem hiábavaló a munkánk. „… szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor15,58) Ez a feladatunk, ezt a küldetést kell beteljesítenünk. Az a dolgunk, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy szereti őket az Isten, és nekik az a feladatuk, hogy szeressék egymást.  A helyi adottságok figyelembevételével, a hagyományok tiszteletével végezni a szolgálatot, és nyitottnak lenni arra, hogy Isten milyen új dolgokat kínál nekünk, amivel a gyülekezet szolgálatát tudjuk végezni.

Az egyházmegyei gondnoki tisztségre Szabó Istvánt választották. Az erdőmérnöki diplomával rendelkező, kétgyermekes családapa a marcali gyülekezet szolgáló tagja. 1997-ben presbiternek, majd 2002-ben a gyülekezet gondnokának választották. Egyházmegyei és kerületi tisztségekben is szolgált. Egyházmegyei gondnoki tisztségében, segítve esperes úr munkáját, minden tudásával Isten dicsőségére, az egyház épülésére kíván lenni.

Márton Gergely
forrás